A 20. század első felében lakhatási válság volt Budapesten. A lakbérüket fizetni nem tudó városlakók, a háborús menekültek, majd az 1929-1932-es gazdasági válság következtében munkanélkülivé vált tömegek vagonokban, fabódékból, sátrakból álló telepeken vagy az utcán éltek, lakhatásuk a korszakban mindvégig megoldatlan probléma maradt.1 A tömegessé vált hajléktalanságot a húszas évektől kezdve állami szükséglakástelepek építésével próbálták enyhíteni. A fővárosi tanács 1936-ban nagyszabású kislakás-építési programba kezdett, és 3 millió pengőt különített el 1000 kislakás építésére. A program keretében három helyszínen (Illatos út, Bihari út, Hős utca) terveztek négyemeletes, függőfolyosós épületeket. A helyszínválasztás szempontjai között a tereprendezés és a telekárak alacsony költsége szerepelt.
A lakásokért – méretük és alacsony komfortfokozatuk ellenére – óriási kereslet mutatkozott. Először azok a sokgyermekes, szegény családok kaptak lakást, ahol legalább az egyik szülő rendelkezett korábban budapesti munkahellyel, és ha egy családban kevesebb mint négy gyerek volt, akkor egy lakásba két családot költöztettek.2
1 Gyáni Gábor (1992): Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja, Gondolat, Budapest
2 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1937
A IX. kerület ipari beépítésű részén, raktárak, üzemek között, a Kén utcai munkástelep szomszédságában, az Illatos út és a Gubacsi út sarkán épült három darab H-alakú, függőfolyosós háztömb. A telken álló épületeket kezdetben „Darányi-palotának” csúfolták a környéken élők, Darányi Kálmán, az akkori miniszterelnök neve után.3
A 28 négyzetméteres, szoba-konyhás lakásokhoz páronként egy-egy előtér tartozott és innen nyílt a közös vécé. A lakásokhoz külön pince- és padlásrészt alakítottak ki, 14-18 lakásonként egy mosókonyha, emeletenként pedig mindössze egy-egy fürdőszoba épült a lakók számára.4
a fénykép forrása: Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht. 2001.
3 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
4 Umbrai Laura (2008): A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948, Napvilág, Budapest
1942-1945
A háború alatt – köszönhetően a forint inflációjának – az ország más helyeihez hasonlóan az Illatos úton is megjelent a batyuzás intézménye, ami egyszerű barter-cserét jelentett. Mivel sok üzlet bezárt, a Nagyvásártelepen és a Nagycsarnokban dolgozó, zöldség és hús szállításával foglalkozó nők a termelők megbízásából házról házra járva árusítani és csereberélni kezdték a különböző élelmiszereket. Éltek a lehetőséggel, és gyakran saját családjuknak is gyűjtöttek így élelmiszert – ezzel próbáltak tartalékokat felhalmozni a front közeledtével.5
Cikkek a batyuzásról:
dudenbuch.blog.hu/2008/11/24/batyuzas
mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-613.html
a fénykép forrása: Magyar Távirati Iroda (MTI)
5 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1944
Budapest ostroma idején a Dzsumbuj egyik háztömbjét és az óvodát bombatalálat érte. Ezekben az években sokan költöztek el a Dzsumbujból, főleg az elhurcolt zsidók üresen álló lakásaiba, mások pedig a bombázások miatt vidékre menekültek. Az óvoda megszűnt, helyére egy gépjavító telep terjeszkedett tovább.6
6 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1945-48
A háború után a vidékre menekült családok 80-85%-a visszaköltözött a Dzsumbujba. Ezzel párhuzamosan a Dzsumbujban élők 30-40%-a költözött el a háború során kiürült nagyobb lakásba, Budapest más részeire.7
a fénykép forrása: Fortepan
7 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1948
A felszámolt Auguszta-telepről tömegek költöztek a Dzsumbujba. A lakónépesség cserélődése ezt követően jó időre befejeződött, és egészen a hetvenes évek végéig inkább belső tényezők befolyásolták a lakószámot. 1948-ban körülbelül 2200-2300 fő élt a Dzsumbujban.8
a fénykép forrása: ilyenisvoltbudapest.hu
8 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1950-ben az ország népességének 17%-a, közel 1,6 millió ember élt Budapesten. Az ipari termelés 60%-a a fővárosra összpontosult. A mezőgazdaságban végbemenő kollektivizálás és az ipar nyújtotta lehetőségek következtében tömeges elvándorlás kezdődött a falusi terekből a főváros és az újonnan létrejövő iparvárosok irányába. Az elvándorlók között felülreprezentáltak voltak azok a cigány családok, akik számára az államszocialista rendszer az ipari munkába való bekapcsolódáson keresztül kínált integrációs és mobilitási lehetőséget. Azonban a lakásépítés és az infrastruktúrafejlesztés a legtöbb esetben nem tudott lépést tartani az óriási migrációval, így még a legkedvezőtlenebb lakhatási formákért is rendkívül nagy verseny alakult ki a városba költözők között.9
9 Csanádi Gábor – Csizmady Adrienne – Kocsis János Balázs – Kőszeghy Lea – Tomay Kira (2010): Város tervező társadalom, Sík, Budapest
1951
Az ötvenes évektől működött a Dzsumbujban egy kocsmaként funkcionáló, éjjel-nappal nyitva tartó italbolt, amit egy egyedülálló nő vezetett; a közeli italboltból szállított palackozott bort és cigarettát árulta – az üzlet 1982-ig működött.10
a fénykép forrása (balra): Bencsik Gyula riport, Magyar Narancs, 1993
10 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
1957
A hatalmas zsúfoltságot megelégelve páran feltörték a Dzsumbuj mosókonyháit, ahova többnyire a házban élő roma családok költöztek be.11
Miután a hatóság kilakoltatta a Dzsumbuj „B” épületének mosókonyháit elfoglaló családokat, a lakók tiltakozásképpen bútorokat pakoltak az Gubacsi úti villamossínekre, blokkolva a forgalmat. A „cigánysztrájkként” emlegetett akciónak a rendőrség vetett véget.12
a fénykép forrása: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
11 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
12 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
1961 és 1975 között mintegy 187 ezer új lakás épült a fővárosban. A legtöbb lakás házgyári technológiával készült, panellakás formájában. Míg a hatvanas évek lakásépítési és lakáselosztási gyakorlatai főként a kádári középosztálynak és inkább a városközponthoz közelebbi lakótelepek épülésének kedveztek, addig a hetvenes években a munkás- és sokgyermekes családok számára épültek lakások. Ezek
a hetvenes években készült lakások a főváros peremkerületeiben koncentrálódtak.
Ennek a folyamatnak az eredményeként a Dzsumbuj sok lakója kapott máshol lakást és jelentősen csökkent a telep lakóinak száma. Nem véletlen, hogy a lakók csak „aranykorként” emlegették ezeket az éveket, annak ellenére, hogy az ottmaradók a központi lakáselosztási rendszer vesztesei maradtak.
13 Szelényi Iván – Konrád György (1969): Az új lakótelepek szociológiai problémái, Akadémiai, Budapest
14 Kocsis János Balázs (2009): Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között, Napvilág, Budapest
1965
Komfortosították a dzsumbujbeli lakásokat: bevezették a lakásokba a gázt, és a lakótereket fallal választották el a konyhahelyiségtől.15
a fénykép forrása: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
15 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapes
1970-es évek eleje
Megszűnt a focipályaként és közösségi térként funkcionáló „grund”, a lakók tiltakozása ellenére gyár épült a helyén.16
a fénykép forrása (balra): Bencsik Gyula riport, Magyar Narancs, 1993
16 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
1970. december
A másodgenerációs, fiatal családok egy része megint feltörte a mosókonyhákat, hogy megoldást találjon a zsúfoltság enyhítésére.17
a fénykép forrása (balra): Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
17 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest, Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest
1971. január
Először a tanács felszólította az „önkényes” lakásfoglalókat, hogy költözzenek ki, később azonban rendeletet hoztak: kiutalták az összes mosókonyhát – eredetileg a mosókonyhák felét törték csak fel –, és egyúttal megszüntették a fürdőszobákat. A fürdőszobákat önköltségen kellett lakássá alakítani, a házkezelőség csak az építési anyagot biztosította.18
fotó: Katona László
18 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1972
Megépült a szolgáltató ház: ABC, bisztró, kocsma, orvosi rendelő, könyvtár, klubhelyiség és a párt helyiségei voltak benne19. Az ekkor épült kocsma az eddigivel ellentétben már elnevezésében is az volt, és éjjel-nappal nyitva tartott.
A Dzsumbujban élő nők rengeteg energiát fektettek a különböző zöldségek és gyümölcsök értékesítésébe, hogy hozzájáruljanak családjuk fenntartásához. A közhiedelemmel ellentétben nem lopták, hanem a piacon vásárolták a rossz minőségű zöldségeket és gyümölcsöket. Miután hazavitték a hibás árut, addig tisztogatták és vagdosták, amíg eladható állapotba nem kerültek, végül néhány forintos haszonnal adták tovább. Egy másik bevételi forrás a kukoricázás volt. Otthon megfőzték a kukoricát, majd az utcán árusították. Ezt a tevékenységet az ötvenes években a hatóságok betiltották Budapesten, a tiltás ellenére azonban a Dzsumbujban lakó nők folytatták az árusítást. A kukoricázás szezonális munka volt, az egész család – így az iskolás gyerekek is – részt vett benne.20
Sok nagycsaládos költözött el a Dzsumbujból, mely következtében rohamosan csökkent a lakók száma. 1980-ban nagyjából 1100 fő élt a három háztömbben.21
fotó: Urbán Tamás (Fortepan)
19 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
20 Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest.
21 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1974
Megjelent a nagycsaládosok igényeit szem előtt tartó lakáskiutalási rendelet, amely kimondta, hogy először mindig a nagycsaládosoknak kell lakást kapniuk. Egy történet szerint, az egyik ottélő fiatal asszony egy rettenetesen zsúfolt lakásban élt, több másik családdal együtt. Sok szenvedés után tüntetésképpen kiköltözött télen a hóba a családjával, és addig sztrájkolt, amíg átmenetileg meg nem kaptak egy mosókonyhát lakásnak. A '74-ben megszületett rendelet után már hivatalosan is ott élhettek.22
a fénykép forrása: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
22 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
1979
Megszűnt az Illatos úti általános iskola.23
23 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1980
Tatarozás: a kiköltözések felgyorsulásával kiderült, hogy háztömböket fel kell újítani. A telep javaslata az volt, hogy a lakásokat alakítsák át kétszobás, összkomfortosra. Ehhez képest az épületeket a régi formájában újították fel; ráadásul nagyon rossz minőségű festékkel festették le, ami miatt vizesedni, dohosodni kezdtek a lakások.24
fotó: Katona László
24 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
1983
1983-ig sok nagycsalád költözött el az Illatos úti háztömbökből.25
fotó (balra): Soós Milán
25 Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest; Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest; Vajda Zsolt (2009): A tömb-rehabilitáció hatása a bérlakásban élő családokra Ferencvárosban 2006-2008. Szociológiai kutatás Kutatási jelentés
A városok peremén élő emberek kiszolgáltatottságának növekedése nem csupán a politikai rendszerváltás idejéhez (1989-1990) köthető, hanem a tágabb világgazdasági folyamatok ciklusához igazodik.26 A hetvenes években jelentkező globális válságjelenségek az államszocialista országok gazdasági és társadalompolitikai intézkedéseit is meghatározták. Hozzájárultak az üzemek és a gyárak fokozatos leépüléséhez (elsősorban a nehéziparban és az építőiparban), illetve a vidékről a fővárosba áramló szegények számának növekedéséhez vezettek. A munkanélküliség növekedése (1993-ban 694 000 főt regisztráltak munkanélküliként) az alulképzett és szegényebb rétegeknél lakhatási problémákat is jelentett27. A gazdasági szerkezetváltozás halmozottan hátrányosan érintette a roma népességet, hiszen nagy részük betanított bérmunkákat végzett, amire a gyárak bezárása után nem volt kereslet. A rendszerváltás időszakát követően sokan váltak hajléktalanná, tömegesen lakoltattak ki családokat a kilencvenes évek elején is.28 A lakhatási szegénység a magyar újkapitalizmus egyik legakutabb és legláthatóbb szociális problémájává vált. Sok család a városi hajléktalanság elől a strukturális változásokat legjobban elszenvedő vidéki régiókba költözött.29
26 Éber Márk Áron – Gagyi Ágnes – Gerőcs Tamás – Jelinek Csaba – Pinkasz András (2014): 1989: Szempontok a rendszerváltás globális gazdaságtanához In: Fordulat 21. 10-63.
27 Valuch Tibor (2005): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében, Osiris, Budapest
28 Udvarhelyi Éva Tessza (2014): Az igazság az utcán hever, Napvilág, Budapest; Valuch Tibor (2015): A jelenkori magyar társadalom, Osiris, Budapest
29 Ladányi János-Szelényi Iván (2005): Szuburbanizáció és gettósodás. In: Ladányi J. Szociális és etnikai konfliktusok, Új Mandátum, Budapest 155-176.
1990 körül
Az egykori művelődési ház épületébe rendőrőrsöt telepítettek, ahol 24 órás ügyeleti idő volt.30
fotó (balra): Soós Milán
30 Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest
1980-as évek közepe - 1990-es évek
A Dzsumbuj életében ekkor zajlott le a legnagyobb lakosságcsere, ami később, a ’90-es években felgyorsult. Mindeközben csökkent a lakásállomány, többek között az összenyitások miatt. Ezek voltak az úgynevezett „csatolások” (hivatalosan: lakás-összenyitási program). Tovább csökkentette a lakott otthonok számát, hogy azokat a régi lakásokat, ahonnan elköltöztek a lakók, már nem utalta ki az önkormányzat. Ebben az időben a lakók nagy része vidékről, a legszegényebb országrészekből érkeztek. A régi lakók és az újak között jelentős ellenségeskedés volt. A régiek „bevándorlóknak” nevezték az újakat. A beköltözők között a romák felülreprezentáltak voltak, az addig kisebbségben élő cigányság aránya ebben az időben kiegyenlítődött, fele-fele lett a nem cigányokéval.31
fotó: Soós Milán
31 Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest; Vajda Zsolt (2009): A tömb-rehabilitáció hatása a bérlakásban élő családokra Ferencvárosban 2006-2008. Szociológiai kutatás Kutatási jelentés
1997
Megalakult a Dzsumbuj Help.
Interjú Kecskés Évával, a Dzsumbuj Help egykori vezetőjével
Interjú Szántó Katával, a Dzsumbuj Help utolsó vezetőjével
Interjú Szombath Tiborral, a Dzsumbuj Help szociális munkatársával
a fénykép forrása: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény
1999
Elkezdődött a Drogprevenciós Alapítvány tűcsere-programja. A program keretében többek között egészségügyi szűréseket is végeztek.
a fénykép forrása: Kék Pont Alapítvány
2005
A főváros a VIII., a IX. és a X. kerület részvételével 2005-ben elindított egy szociális városrehabilitációs programot, amelynek célja a kőbányai Bihari úti telep, a józsefvárosi Magdolna-negyed és a ferencvárosi Dzsumbuj „építészeti és szociális rehabilitációja” lett volna. Utóbbi esetben ez a kezdetektől az épületek bontását jelentette.
Kapcsolódó cikk:
Három fővárosi szegénynegyed átfogó felújítása kezdődik
fotó: Stiller Ákos
2009
Június 4-én hivatalosan is megkezdődött a telep bontása, elsőként az „A” épületet bontották le (a háztömböt 2005-ben kezdték el kiüríteni).
Kapcsolódó videó:
Felszámolják a híres ferencvárosi gettót
a fénykép forrása (balra): Magyar Nemzet online (mno.hu)
2013
Lebontották a „B” épületet is (a háztömböt 2007-ben kezdték el kiüríteni)
Kapcsolodó videó:
Bontják a Dzsumbujt
a fénykép forrása (balra): Magyar Nemzet online (mno.hu)
2014
Utoljára a „C” épület maradt, amit a kiürítés után augusztusban dózeroltak le.
Kapcsolódó cikk:
Hallott már a Dzsumbujról?
fotó (balra): Ancsin Gábor (index.hu)
BIBLIOGRÁFIA
Ambrus Péter (1985): A Dzsumbuj, Magvető, Budapest
Csanádi Gábor-Csizmady-Adrienne-Kocsis János Balázs -Kőszeghy Lea-Tomay Kira (2010): Város tervező társadalom, Sík, Budapest
Éber Márk Áron-Gagyi Ágnes-Gerőcs Tamás-Jelinek Csaba-Pinkasz András (2014): 1989: Szempontok a rendszerváltás globális gazdaságtanához In: Fordulat 21. 10-63.
Gyáni Gábor (1992): Bérkaszárnya és nyomortelep. A budapesti munkáslakás múltja, Gondolat, Budapest
Juhász Júlia (1976): Híradás a Dzsumbujról, Kossuth, Budapest
Kecskés Éva (2005): Dzsumbujisták, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest
Kocsis János Balázs (2009): Területfejlesztés Budapesten 1950 és 1985 között, Napvilág, Budapest
Ladányi János-Szelényi Iván (2005): Szuburbanizáció és gettósodás. In: Ladányi J. Szociális és etnikai konfliktusok, Új Mandátum, Budapest 155-176.
Szelényi Iván – Konrád György (1969): Az új lakótelepek szociológiai problémái, Akadémiai, Budapest
Udvarhelyi Éva Tessza (2014): Az igazság az utcán hever, Napvilág, Budapest
Umbrai Laura (2008): A szociális kislakásépítés története Budapesten 1870-1948, Napvilág, Budapest
Vajda Zsolt (2009): A tömb-rehabilitáció hatása a bérlakásban élő családokra Ferencvárosban 2006-2008. Szociológiai kutatás Kutatási jelentés
Valuch Tibor (2005): Magyarország társadalomtörténete a XX. század második felében, Osiris, Budapest
Valuch Tibor (2015): A jelenkori magyar társadalom, Osiris, Budapest
