Élettörténetek
Az interjúkészítésről
Az egykori Illatos úti háztömbök lakóival folytatott beszélgetések kiindulási alapja a narratív interjúzás módszertana volt.
A narratív (életút) interjú elméleti hátterének az a leegyszerűsített alapvetése, hogy az ember élete elmesélhető, összeállhat egy egész élettörténetté. Ahogy az ember változik, úgy ez az élettörténet, az elmesélés is időről időre változhat. Ugyanakkor azáltal, hogy a mesélő személye mindig ugyanaz – aki újrarendezi saját életét –, találhatunk benne állandóságot.
Nem szigorú értelemben vett narratív interjúkat készítettünk, mivel a célunk nem a biográfiai elemzés volt. Ebből a fajta interjú-módszertanból a kérdezés módszerét, a szabadabb meséltetést kölcsönöztük. Az interjúkat minden esetben ugyanazzal a kérdéssel kezdtük: „A Dzsumbujt kutatjuk, és azt szeretnénk kérni, hogy mesélje el az életét!”.
Az interjúzás kapcsán több célt tűztünk ki: egyrészt élettörténeteket akartunk rögzíteni, illetve azt is szerettük volna, hogy az interjúalany szabad teret kapjon és bemutathassa a saját Dzsumbuját, vagyis ne a kérdező által meghatározott kérdések alapján írja le azt. El akartuk kerülni, hogy az egykori lakók az interjúzás során a jól ismert „Dzsumbuj-panelek” keretein belül meséljék el az életüket.
Eddig 20 interjút készítettünk, melyeket kisebb időközönként teszünk közzé; a volt lakók közül többen arccal, keresztnévvel, mások anonim módon vállalták a beszélgetést - ebben az esetben az interjúalany nevét megváltoztattuk. A weboldalunkon olvasható interjúk a teljes élettörténetek rövidebb részletei, kivonatai.
Akit részletesebben érdekelnek az életútinterjúk, írjon nekünk a avarosperemen@gmail.com címre!
További irodalom a narratív interjú témájában:
Gyáni Gábor (2007): A megtapasztalt és elbeszélt múlt. In.: Relatív történelem, Typotex, Budapest
Kovács Éva – Vajda Júlia (2002): Mutatkozás: Zsidó identitás történetek, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest
Ricoueur, Paul (1999): Az Én és az elbeszélt azonosság In.: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok, Osiris, Budapest, 373-411.
Tengelyi László (1998): Élettörténet és sorsesemény, Atlantisz Könyvkiadó, Budapest,
Vajda Júlia (2003): Az élettörténet szövegének szövete, JEL-KÉP (1): 89-99.
Zombori Máté (2011): Az emlékezés térképei, Magyarország és a nemzeti azonosság 1989 után, L’Harmattan, Budapest
Volt ott egy mosókonyha, azt mi az ottani lakók összefogtunk, szépen kitakarítottunk, kidíszítettük, vittünk be hangfalakat, erősítőket, asztalokat, székeket, szépen kidíszítettük oszt akkor ment a buli. De azér ... | » |
De még most is azt mondom, hogy annak ellenére is, hogy roncsautók voltak a ház oldalába, hogy ki volt a szemét dobálva a szemetesből, a konténerből, még annak ellenére is bármikor visszamennék. Ha most mondanák ... | » |
Az Illatos utat elnevezték Dzsumbujnak. Én nem tudom, hogy miért lett Dzsumbuj. Mert gyönyörű szép volt, nyírták a füvet, öröm volt kiülni az udvarra, tele volt virágokkal, mikor oda mentem, akkor parkosították ... | » |
A folyosóról tök szép volt a kilátás – na, hát idézőjelbe – de nekem tetszett. És akkor onnan esténként néztük a csillagokat meg minden. Mindenki ott kinn volt, és akkor eldöntöttem, hogy hát akkor én leszek kinn a ... | » |
Valahol jó volt ott, valahol rossz, hogy igen, láttuk a rosszat. Ez tény és való. Ez a rossz része, de a jó meg az, hogy mi tudjuk, hogy honnan kezdtünk, mi nem felejtjük el, hogy mi volt ott és hogy miben éltünk ... | » |
